1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi

1. nem felnőtt személy; gyermek. | tapasztalatlan kiskorú. gyerek vagy te ahhoz. | gyerekes gondolkodású ember. ne légy gyerek!

2. szülő(k) közvetlen leszármazottja, gyermek(e). gyereke született. | a vezetéknévvel megnevezett család gyermeke. a tóth gyerek(ek). | tréf vhonnan származó, ott született férfi. falusi gyerek vagyok.

3. nép fiúgyermek.

4. biz | <felnőtt megjelöléseként.> jó gyerek az öreg. | ▸ gyerekek ▸ meghalt a gyerek, oda a komaság ▸ nevén nevezi a gyereket

[↔gyermek ]

a többes szám jele.